Keresztény Tanítás Társulata (lat. Confraternitas doctrinae Christianae): a templomi hitoktatás céljából az egyházközségekben alakított társulat. - Előzménye a ker. üzenet továbbadásának 16/17. sz. lelkesült mozgalma, melyhez papok és világiak csatlakoztak. Az első ~t 1560: Marcus de Sadis Cusani és társai alapították gyermekek és tudatlanok hitokt-ára, melyet V. Pius (ur. 1566-72) 1571: jóváhagyott, s fölszólította a pp-öket, hogy pártolják és egyhm-jükben terjesszék. A ~ szabályzatát 1574: Leonardi Szt János fogalmazta meg Luccában, VIII. Kelemen p. (ur. 1592-1605) 1604. XII. 7: hagyta jóvá. Luccában különösen farsang utolsó napjaiban terjesztették a →negyvenórás szentségimádást és a gyakori szentáldozást. V. Pál p. (1605-21) 1605: a ~t főtestvérületté emelte. - Mo-on 1638: a nagyszombati zsin. elrendelte, hogy ahol csak lehet, a ~t meg kell alapítani. A ~ban kezdték a katekizmus helyett a Kérdező Könyvecske kifejezést használni. Ezek közül a legnevezetesebb az Ignaz →Parhamer SJ által Canisius (Szt) Péter nyomán kidolgozott és a ~ köreiben kb. 50 é. át kizárólagosan használt katekizmus volt, mely →Kereskényi Ádám SJ (névtelen) ford-ában m-ul is megjelent (Győr, 1758), s 1801-ig 12 kiadást ért. A ~ kezdte a tanulókat csop-okba osztani. Tananyaguk hármas tagoltságú („első, második, harmadik Oskola”). A ~nak gyermekek és felnőttek, ffiak és nők egyaránt tagjai lehettek. A kislányoknak, a fiúknak, a nagylányoknak, a legényeknek, a házas asszonyoknak és ffiaknak külön-külön hitokt. csop-okat szerveztek, mindegyik csop-nak saját védősztje és saját vez-je volt (pl. 1762: Kecel 885 gyónóképes lakosát 26 hitokt. csoportba osztották). A hitokt. „seregek” egyh. hatóságokhoz fölterjesztett (és fönnmaradt) jegyzékei egyh., település és családtört. források. A lakosokat anyanyelvükön, vasár- és ünnepnapokon oktatták, az a katekizmus anyagának betanításából és kikérdezéséből állott. A ~ munkájába a helyi előkelőségeket és értelmiségieket is bevonták, s többnyire közülük kerültek ki a ~ tisztségviselői (ig., titkár és ezek h-ei, az ún. vezérek, a zászlós, valamint a tanítók s a kérdezők). A ~ vez-je mindig pap volt. A ~ szabályzata a gyerekektől megkövetelte a fegyelmezett viselkedést, a naponkénti misehallgatást; a világi hitokt-tól a katekizmus anyagának ismeretét, a példamutatást, és legalább havonta a sztségek fölvételét. Az okt-hoz hozzátartozott a jutalmazás és a büntetés. A ~t hazánkban többnyire jezsuiták szervezték kateketikai missziók alkalmával, a nem kielégítő isk. hitokt. pótlására (1757: győri, 1759: esztergomi, váci, 1761: erdélyi, kalocsai [gr. Batthyány József érs. kezdeményezésére], 1768: zágrábi egyhm.). - Besztercebányán pl. 1744: a diákság 4 csop-ban vonult föl a nyilvános vizsgára: a kisdiákok csoportja a Jó Pásztor szobrát vitte pásztorruhába öltözve; a leányok Szűz Mária szobrát vitték énekelve; a nagyobb diákok Szt Ignác szobrát fogták közre klerikus ruhában; Szt Alajos szobrát sp. ruhába öltözött ifjak kísérték. A vizsga helye a vártp. volt. A jelmezes vizsgázók a szószékről feleltek a katekizmusi kérdésekre. Az ünnepélyes vizsga ált. az őrangyalok napján volt. - A JT föloszlatása, 1773 után a testvérületek egymás után szűntek meg, II. József (ur. 1780-90) rendelete 1788: 91 ~t oszlatott föl. T.J.P

Érdújhelyi Menyhért: A hitelemzés története Mo-on. Zenta, 1906:163. - Vanyó 1933:35. - Szentiványi Dezső: A ~ tört. Mo-on. Bp., 1944:62, 84. - Juhász 1944:161. - Gyetvai 1987:345.